... az írás!!!
De nem volt alkalmam unatkozni, ugyanis szűk két hétig járhattunk kutyát etetni, intézni a család nyaralása miatt ránk háruló feladatokat, a férjem is elutazott egy egész hétvégére barlangászkodni, na meg ott volt a születésnapja is.
Sokszor elkezdtem már posztot írni, amit aztán sürgősebb dolgok miatt abba kellett hagynom.
Elsőként azon kezdtem agonizálni, hogy nem igazzzzz, hogy én semmit nem tudok kitalálni a férjem születésnapjára. És ez nem panasz, de tényleg hála istennek, úgy érzem, megvan minden, amit szerettünk volna rég, ami még nincs, azt meg nélküle nem is tudom megvenni. A barlangász tanfolyam miatt elmenős, ottalvós, satöbbi ajándékot nem tudok kitalálni, kütyükből nagyon jól állunk, a huszadik pólót minek és így tovább. A vége pedig a szülinapi buli lett, ami nem volt meglepi (mivel a tavalyi az volt), két sk. torta és majd ha kapunk, plusz nem zavar be a barlangászás, belépők egy standup-előadásra. De elméláztam azon, hogy vajon kiégtem-e ötletügyileg, mivel az eltelt bő öt év alatt már mindent megvettem, elkészítettem, legyártottam és prezentáltam, amit csak el tudtam képzelni a férjemnek. De tényleg. Volt görögmintás virágcserép, teásdoboz, festett bögre, matricázott póló, Csodák palotája belépő, könyvek, túra-térképek, biciklis térkép, szálláskalauz, váras és kastélyos könyv, fotómontázs, vászonra nyomtatott fénykép. Tehát nem volt egyszerű - és ezek csak azok, amik gondolkozás nélkül eszembe jutottak...
Aztán, az irodában történtek miatt terveztem egy olyat, hogy miért vagyok én kevesebb (és még nagyon sok barátnőm, ismerősöm, sorstársam), ha nő vagyok. Jó kis téma, el lehet rajta mélázni - de nem lövöm le a poént.
Persze kesereghetnék azon is, hogy nincsen tavasz, illetve csak naptárilag, hogy sikerült benyelni életem első gyorshajtós fotóját, hogy a bankom, amivel eddig tökéletesen elégedett voltam, mostanában trehánykodik, örülhetnék annak, hogy bár nem sikerült fogynom a spinninggel, elég rendesen átrendeződtem testileg, hogy milyen jó, hogy hiányzik, mennyire lefáraszt, de persze jó értelemben, meg annak is, hogy amikor elmentem farmert venni, az eladó - vasággyal negyven kiló - állt és bámulta a fenekemet és hangosan felsóhajtott: bár neki lenne egyszer ilyen feneke. Én meg mondtam - mi mást -, hogy bár én lehetnék egyszer ennyire vékony!!!
Örömködhetnék azon, hogy felfedeztem magamnak a fekete körömlakkot és a fekete szemsminket - az előbbit magamnak is fel tudom kenni, bár igaza van a barátnőmnek, hogy feketét nehéz szépen lakkozni; a fekete smink, hogy ne nézzek ki pandamacinak, csak profi kezektől mutat rajtam igazán, de akkor aztán nagyon igazán!!!
Írhatnék arról, milyen volt a beöltözős rock buli - én nagyon élveztem szakadt harisnyában és nyakkendőben, koromfekete sminkkel és fülbevaló gyanánt - jobb híján, mert erről elfeledkeztem - BIZTOSÍTÓTŰVEL A FÜLEMBEN! Komolyan a fiatalságomat éltem át még egyszer - na nem mintha öltözködtem volna így valaha is, de a zene (Guns 'n' Roses, Nirvana és a többi) régen elfeledett élményeket hozott vissza. És persze akár ez is lehetne egy újabb téma, hogy tudósok szerint az illatok hozzák vissza a legtöbb emléket. Nekem az is, de a zene szintén. És idézgethetnék dalszövegeket, mutogathatnék jutyúbos linkeket, ahogy azt illik.
A hőn utált Valentin nap is jó téma lett volna, összeszedtem volna valami válogatást giccsekből és gusztustalanul szirupos netes képeslapokból és esetleg megírtam volna, hogy mik azok a számok, érzések, tettek, amikből nekem az derül ki, hogy valaki szeret, illetve hogy én szeretem.
Aktuális téma az is - főleg így, hogy már 9 hónapja házasok vagyunk -, miért is jó, illetve kell vagy nem kell házasodni. Hogy változik az ember, változik a kapcsolat és hogy szerintem igenis más lesz a minősége az együttélésnek, és persze ez nem a papírtól van. Hogy szerintem ad egy pluszt, amit nem is gondolna senki és amit így, hogy megtapasztaltam, szintén nehéz leírni.
Továbbra is érik az interjú a kedvenc sminkesemmel, Orsi barátnőmmel - de valahogy akárhányszor nekiülünk, minding van más, sokkal érdekesebb megbeszélnivaló.
Nem prezentáltam még a nászutas és a víz alatti képeinket sem, és nem írtam le azt sem, hogyan jöttem rá: én búvárkodni akarok és hogyan támadt meg az a nyavalyás hal, éppen nászúton. (De persze még itt vagyok, bár a búvárkodás kezdetekor úgy éreztem, én bele fogok halni a félelembe.)
Szóval tervek vannak - csak győzzem leírni, ti meg győzzétek kivárni. ;)
