...Bevallom, nekem ez nem megy. Jó, nem feltétlen tervezem a hétvégi migrénes rohamaimat, most épp emiatt nincs igazi karácsonyi díszítés, de akkor is. 
 
Minden évben valami más van készen - vagy rend van, vagy november végére minden ajándék, vagy díszítés, vagy az ötletek, vagy karácsonyfa és vacsora december 24-én öt órára. (A karácsonyfát a férjemmel szinte új szokásként 25-én délelőtt fejezzük be - az izzók és pár gömb, vagy csak az izzók kerülnek rá 24-én. Nem vicces annak, aki úgy nőtt fel, hogy családi szokásként 23-án este díszítettünk, így a 24-e megmaradt a csomagolásnak és a sütés-főzésnek és pontban öttől volt mindig vacsora. Illetve Mennyből az angyal a Szép karácsonyéj c. bakelit lemezről.) A pontban ötkor vacsora az új kiscsaládunkban is tartható, de a 23-i fadíszítésre sehogy sem tudom rávenni a férjemet. A fa az 24-én díszítődik. Hiába magyaráztam, hogy a szüleim is épp azért tették 23-a estére, mert akkor kisebb volt a nyomás és a rohanás 24-én, nem értem célt vele.
 
Szóval nem elég a vacsi, a torta, a terítés, a díszítés, a zuhanyozzunk le, szép ruha, smink, illat, ékszerek, hanem még a fafaragás és -díszítés is 23-ára marad. Valahogy mindig sikerül becsusszannom a fa alá a konyhából, de bevallom, kimerült szoktam lenni. Idén először nem fogok 23-án dolgozni - el sem hiszem, hogy ekkora szerencsém van.
 
Idén nincs rendes díszítés és az adventi koszorú is csak öt nappal később készült el, de a hangulatom már megvan legalább. (Persze végül rendes, fenyős koszorúnk lett és nekem akkor este kellett megcsinálnom, amikor este hét után nem ehettem a másnapi vérvétel miatt és persze, hogy fahéjas-narancsos-csillagánizsos díszítést tettem rá.)

Megvan szinte minden ajándék és már jóformán csak az nincs meg, amit nekem kell megsütnöm. Kitaláltuk idén, hogy nek cserélünk ki egy-egy doboz bonbont, vagy egy-egy üveg italt, a gyerekek kapnak ajándékot (könyvet, játékot, ruhát), a felnőtteknek pedig sütni fogok. Illetve másik nagy ötletem, hogy ahova nem szeretnék személy szerint mindenkinek ajándékot venni, oda ajándékszatyrot viszünk - egy karácsonyos nagyobb ajándékzacsi tele mindenféle földi jóval. Tavaly bejött, idén ismétlést kértek.
 
A készülődés hevében kerestem muffin alapreceptet és sütöttem étcsokis-mézeskalácsos muffint forró vaníliapudinggal, némiképp így már saját recept. Így nézett ki, mielőtt a férjem meglátta és megkaparintotta: 
 

És íme a recept - 12 db étcsokis-mézeskalácsos muffinhoz:
 
Hozzávalók:
10 dkg puha margarin vagy vaj,
13 dkg cukor,
1 csomag vaníliás cukor,
2 egész tojás,
20 dkg finomliszt,
1/2 csomag sütőpor,
1,5 -2 dl tej
két evőkanál holland kakaópor
1/3 csomag mézeskalács fűszerkeverék

A tojásokat a cukorral és a vaníliáscukorral habosra keverjük. Belekeverjük a margarint, aztán a lisztet és a sütőport. Ha túl sűrű a massza, adunk hozzá egy kis tejet, majd az összes tejet. Végül a kakaóport és a mézeskalács fűszerkeveréket keverjük bele. Esetleg durvára vágott étcsokit is keverhetünk bele. Muffinformába töltjük (2/3-ig tesszük csak a papírkapszliba), és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 18 percig sütjük.
Közben főzünk egy-két adag forró pudingot és amikor kész a muffin, egyet-egyet kiszedünk a papírból, tányérra tesszük és nyakon öntjük a pudinggal.
(A muffin kicsit kesernyés lett a kakaótól, a pudingot édesebbre csináltam, így jól összepasszol a két ízvilág.)
 
A dekorálással addig eljutottunk, hogy vettünk a teraszra mécsestartókat és használjuk is - fotó nincs, mert most épp esik az eső. Plusz leszedtük a díszeket a padlásról és akár fel is lehetne akasztani a vörös csillagokat (nem röhög, tényleg van egy negyed készletnyi vörös csillagunk, khm...) kintre, csak sajnos most az eső szakadna rájuk, nem a hó. (Jó, pénteken meg ónos eső volt, az sem épp karácsonyi.) 
 
Jártam a Szamos márkaboltban is - ajánlom minden édesség-rajongónak, hogy ha még nem járt Pilisvörösváron, akkor akár még karácsony előtt is szaladjon ki. Cukrászdával kombinált édességbolt, kimérős szaloncukrok, mindenféle marcipánfigurák, angyalkák, mikulás, egyebek. Tényleg tündéri. És finom kávé, ha még nem írtam volna. Ja, meg a bonbonok. Mennyei... És idén megint van csokikrémes marcipán-szaloncukor. :) (Tavaly kénytelen voltam beérni a meggyessel, de nekem a csokis sokkal jobban bejön!)
 
Jártam már a Vörösmarty téren a karácsonyi vásárban (és megyünk is méééég), megégettem a nyelvemet a forraltborral (ami állítólag kéccá forintos koccintósból készül, bár elég jól feljavítják, nem lettem tőle rosszul), kerülöm a plázákat és az egyéb bevásárlási lehetőségeket messziről. Még a sütési alapanyagok és a vacsora hozzávalói hiányoznak, de azt majd egy olyan üzletben vesszük majd meg, ami vagy nagyon korán nyit, vagy éjjel is nyitva tart.
 
És ma este néztem véletlen híradót, ahol azt mondták, az idei sláger aaaaaaaa... (Dobpergés...) Rózsaszínű. Műfenyő.
 
Ömmm, mi talán megmaradunk a hagyományos piros, zöld, fehér és arany kombinációnál. Köszönjük szépen.
 
De attól még - hogy rajtam ne múljon: Boldog ízlésficamot mindenkinek!