Best és worst of 2011.

 2012.01.09. 10:01

Egyszer nagyon régen, egy volt osztálytársam készített "worst of" zenei válogatást - ha van best of, miért ne lehetne worst of is felkiáltással.

 

Íme az én 2011-es listám. Talán kezdjük is a rosszakkal.

 

Worst of Virág-világ in 2011:

- barátok elvesztése, illetve mosolyszünetek, eltűnések-felbukkanások

- még egy válókereset, amit én írok meg

- migrén, migrén, migrén (és nem tudják, mitől - de a migrénnek sikerült tönkretennie az egyik legjobb barátnőm esküvőjét is pl., meg még számos más élményt)

- migrénes vizsgálatok

- amikor Virág kezébe nyomták az MR eredményét, sehol egy orvos, de a leleten rajta volt, hogy nemértemusz latinusz felmerülhet, valamint az azt követő fél óra, amíg hazaértünk, letéptem csizmát-kabátot magamról és meggugliztam, hogy az mi is (keine Panik, a migrénes doki nem is foglalkozott vele)

- terheléses vércukor vizsgálat (23 fokban, talpig polárban, takaró alatt is fáztam utána és fél napot aludtam, az eredmény persze egy remek kis migrén lett)

- nem voltam ott a testvérem IGAZI diplomaosztóján (nyaralás miatt)

- tavasszal a bzonytalanság

- hogy nem fogytam le az áhított tíz kilót (csak hatot)

- nem jutottam el Thaiföldre

- (még) nem nyertünk a lottón

- nem jutottunk el Dublinba szilveszterezni (Virág mindjárt bőg, csak úgy nagylányosan)

- nem tudják, mitől migrén

- az emberszámba vétel hiánya az állami kórházban

- a spinningedzések, amikor azt hittem, elájulok

- a szmog és az amiatti nehézlégzés (azért az már viele Panik, amikor az ember kapkodja a levegőt és azt érzi, hogy nem kap eleget, akármennyit is szipákol befelé)

- mise a nagymamámért (1. misét kellett tartani, azaz már nincsen velünk; 2. a pap, 3. a pap stílusa, 4. a pap - és elnézést mindenkitől, de ez akkor is felháborító!!!)

- otthagyni az előző kolléganőket (és ezzel nem minősítem a jelenlegieket!!!)

- és persze még van pár nem publikus, nem szeretném kiírni, mert sértődés lenne a vége...

- ja, és életem legszörnyűbb migrénes rohamja, amikor azt hittem, meghalok. Sajnos kijutott idén az olyan rohamokból, amikor konkrétan azt hittem, meghalok. A júniusi olyan volt, hogy ha meg bírok moccanni, színészi és költői túlzás nélkül állítom, hogy elköszönök mindenkitől sms-ben. Nem hittem, hogy lesz másnap. Vagy akárcsak aznap este.)

- lagzis képek ismételt nem előhívatása - őőőő, a köv. egyéves tervben (ismét) benne van.

 

Best of Virág-világ in 2011 (nem fontossági sorrendben és a teljesség igénye nélkül, ahogy eszembe jut alapon):

- 1. házassági évfordulók (polgári és egyházi, külön-külön, méltóképp megünnepelve)

- 14 napos turbó diéta + a pár nem turbó, amit még hozzácsaptam, valamint a diéta eredményeként az, hogy még karácsonykor sem ettem süteményt, illetve alig ettem és életemben először dec. 27-én este kiköptem és kidobtam egy fél szamos szaloncukrot (azt hiszem, a családom ezennel kitagad)

- új állás (azaz az első interjú végére fel is vettek)

- Szentendre biciklivel oda és vissza, ez kétszer két és fél óra, bár visszafelé meg kellett állni egy cukrászdánál (is)

- Szeged (a munkahelyi elhanyagolható, túlnyomórészt  barátnős okokból), Cosmopolitan-koktél (inkább több, mint kevesebb, már kezdtem unni amúgy is a pinyakoládát),

- ez nem igazán rajtam múlott, de az is, hogy október elejéig nyári(as) meleg volt (persze nyáron nem volt nyár, de sebaj)

- a férjemmel együtt nyaralni Krétán és megmutogatni neki mindent, miért is szeretem én Görögországot, illetve megvenni a görög szakácskönyvet a grízes süti receptjével (worst of, hogy azóta sem próbáltam ki, pedig nem is bonyolult...)

- eljutni tavasszal Rómába (persze akkor meg otthon volt jobb idő, mint Rómában - jellemző) és a római csodák - a város,  a fagyi, az épületek, az emberek, a metrósztrájk, a bazilikák és csak győzném felsorolni...

- 3 hónap spinning után bírni a két és fél nap síelést

- rendszeresen spinningre járni (úgy kezdtem és úgy zárom az évet, hogy heti kettő spinning az alap)

- pár új barát, illetve ismerős

- végre találkozni Lujzival, nem éppen egyszerű körülmények között, egy menyasszonyi ruhához való abroncs közreműködésével

- végigcsinálni a szurdoktúrát Krétán (18 km, csak lefelé), nyafogás és hiszti nélkül (az azt követő ötnapos izomlázról inkább mélyen hallgatok, jó?)

- tovább csinosítani a házat (bár ez leginkább a férjem érdeme, én max. ötletgazda, illetve lelkes helyeselő szoktam lenni)

- 3 standup előadás

- régi barátnőhöz, barátnőkhöz eljutni és babázni meg beszélgetni (az azért lehetne worst of, hogy a két és fél éves kiscsaj elgatyázott memóriajátékban - nincs kétség, hogy az anyja kivételes eszét örökölte)

- 2 tökéletes karácsonyi vacsora (szenteste és 25-én, legalábbis szerintem tökéletes volt és pont)

- Lujzi lánybúcsúja és lagzija

- meglátogatni az ország egyik végében az egyébként külföldön élő barátnőmet és kicsi családját és babázni

- XXIX. szülinap (vagy ez inkább worst???) - és a meglepetés-buli

- amennyit a férjem karácsony előtt segített és egyébként általában segít(ett)

- hogy baráti beszélgetések és ösztönzések végére nem félek egyedül maradni már - hülyén hangzik, de a diéta, a munkahelyi váltások és a házasság meghozta azt a nyugalmat, amiben minden felnőttnek élnie kellene és így már nem esik nehezemre csöndben ülni és gondolkozni, illetve akár egyedül is lenni

- kétszer fél üveg pálinka, fél üveg jéger - haverok + barátnő + barátnők

- a sminkes barátnőm sminkjei - rajtam

- az új Lancome szettem (sznob lettem, hajlandó vagyok beismerni: decemberben az egyik kölnisbolt szóróanyagában felfedeztem, hogy ha vásárolok nagyon drágáért, akkor még egyszer annyi pénzért kapok egy sminkes táskát, néhány termékkel. Jó, kereskedelmi forgalomba nem hozható méretekkel, de szép színű pirosítóval, rúzsokkal, spirálokkal és egy 6 színű palettával, lemosóval, krémekkel. Egyszerűen meg kellett vennem! És hogy honnan tudtam, hogy kell nekem ez a cucc? Egyrészt nő vagyok és fekete, csillámos sminktáska járt hozzá. A tényleges ok pedig az, hogy amikor áprilisban elmentem bulizni a turbódiétám után és két pohár vodkanarancstól csak hajnali kettőre keveredtem haza és nem volt erőm lemosni a sminket, és másnap délben ébredtem, akkor az arcom nem a párnáról köszönt vissza, hanem még mindig talpig sminkben voltam. Hála egy korábbi szülinapi palettás ajándéknak. Úgyhogy tudtam, nekem ez a szett kell, akár kerül, amibe kerül alapon is. És igen, a mostani színek is tartanak, még spinningen is, a parfüm meg nemritkán zuhanyozásig is.)

- ellestem nagyjából, hogyan lehet feketével sminkelni

- idén télen nem vettem új cipőt + csizmát + ruhákat (csak varrattam, de a szakmai rendezvények és a színházazás miatt muszáj volt)

- karácsonyi ajándékok megvétele november végére

- Krétán pálmafás tengerparton járni, ráját és tűzhalat látni

- minden, ami Kiscsillag - számok, albumok, (ön)irónia, KONCERT!!!

- könyvek és a német, meg az angol nyelvű lapok, na meg Marian Keyes eredetiben

- girllpartik egész nyáron

- The Killers és Brandon Flowers, meg ez a videó: https://www.youtube.com/watch?v=eRKlsB6BhZs

- az új kávézó a Vörösmarty téren és az új kávé (forró, főzött, vaníliás tej és presszókávé), valamint a lehetőség a csokiiskolára (igenigenigen!!!, szeretnék megtanulni bonbont és trüffelt készíteni)

- soul support sok esetben

- anyukám telefonos főzési-sütési tanácsai (csak úgy Bridgetes alapokon)

- és egyébként is: Can you read my mind???

 

És a tervek:

- továbbra is boldoggá tenni a férjemet

- síelés

- Horvátország Dubrovnikkal

- a következő ajándékokból, pluszból, megtakarításokból egy Nespresso kávégép, valamint egy hozzávaló tejhabosító lesz, még akkor is, ha a férjem szerint nincs meg az ár-érték arány és ahhoz képest drága bele a kapszula. Szerintem akkor is finom kávét csinál, szép maga a gép és a tejhabja is nagyon jó

- Salzburg, München, Neuschwanstein

- saját víz alatti és egyéb gyöngyörű képeket vászonra nyomtatni és azzal lakást dekorálni

- rendszeresen színházba járni

- tovább fogyni, vagy legalábbis megőrizni azt, amit eddig elértem

- kitartóbbnak lenni

- többet aludni hétköznap is

- többet jótékonykodni (pl. megmaradt ételt nem kidobni, hanem elosztogatni, ruhákat rendszeresen és módszeresen válogatni és a Vöröskeresztnek adni - aminél nincs is egyszerűbb, mert kb. 15 háznyira van a kerületi Vöröskereszt főhadiszállása)

- a karácsonyra ismét jó előre elkezdeni készülni

- megtanulni az átszervezett bírósági rendszert (kúria, táblák és nem is egységes elnevezések, mármint eddig voltak a megyeiek meg a főváros, most meg valahogy össze-vissza nevezték el őket - már várom egyébként, mikor kell abroncsos szoknyát vagy rizsporos parókát is hordani, csak a történelmi hűség kedvéért) és elolvasni az új alkotmányt - ha már jogásznak tanultam.

- többet barátnőzni és családozni, különösen azokkal / azoknál, akiknél már gyerek(ek) is van(nak), mert egyrészt állítólag öröm a felnőtt társaság nekik, másrészt hátha tudok valamit segíteni, ha mást nem is, gyereket dajkálni

- türelmesebbnek lenni

- nem ámokfutni vezetés közben

- odafigyelni a kiadásokra

- nyugodt maradni

- ismét kreatívkodni (pralinékészítés, üvegfestés, porcelánfestés, rajzolás, igazi feketeerdő torta, ahogy a nagykönyvben van)

- többször vendégül látni a családunkat, barátokat

- elolvasni minden női magazint és könyvet, amiket idén kaptam / vettem (kezdem úgy érezni magam, mint valami kiégett sztár: csak veszi a könyveket, de nincs ideje olvasni)

- többször gyertyát gyújtani, temetőbe látogatni

 

És egyszer szeretnék varrni is megtanulni. Szabásminával, varrógéppel, hordható ruhákkal. Meg spanyolul.

 

Azt hiszem, én már most túlnőttem 2012-t. :)

 

Mindenkinek kívánom, hogy teljesüljön, amit idénre eltervezett és / vagy megálmodott.

9 tepsi vaníliáskiflin túl...

 2011.12.22. 11:27
... és (karácsonyi) katasztrófán innen.
 
Mert biztosan lesz katasztrófa, érzem. Ilyen volt az is, hogy egy tepsi vaníliáskiflit ki kell dobnom, mert annyira megégett. A recept szerint 15 perc 175 fokon, amíg megsül, de ennek az egy adagnak volt pofája 170-en 12 perc alatt megsülni. Először próbáltam a végeit lecsípni, vakarászni, de mivel amúgy is ronggyá égettem az ujjaimat - hiszen a kifliket forrón kell vaníliás porcukorban megforgatni -, a végén egy hangos felkiáltással kuka honvéd lett. Sütőpapírostul. Egyébként a recept  német, mert magyarul olyan recepteket találtam, hogy még élesztő is kellett bele - na, az eredeti bajor recept szerint liszt, cukor, margarin, darált mogyoró / mandula, a forgatáshoz porcukor és vaníliáscukor és kész is. A recept a felöltő nagyijától van, akinek sütödéje volt anno. Hát, az Oma receptje díjnyertes, íme:
 
Hozzávalók: 
 
A tésztához:
560 g liszt
160 g cukor
400 g vaj vagy margarin
200 g mogyoró vagy mandula finomra darálva (én mandulával készítettem)
 
A forgatáshoz:
100 g pocukor
2 csomag vaníliáscukor
  
A tésztához valókat kézzel összegyúrjuk. A margarint nem egészben, hanem kis darabokra vágva tesszük az edénybe. Ha a tészta összeállt, fóliába csomagolva hűtőben egy órát pihentetjük. A tésztából kis kifliket formázunk (én egyesével csináltam és akkor még deszka sem kell hozzá, de lehet úgy is, hogy hosszú hengereket formázunk és azt daraboljuk tovább kis kiflikké). Sütópapírral bélelt tepsiben alulról a második sínen aranysárgára sütjük 175 fokon, kb. 15 perc alatt.
 
A porcukrot és a vaníliáscukrot egy széles, magasabb falú edényben / lábosban összekeverjük és a teljesen forró kifliket megforgatjuk benne.  
 
A szénné égetés mellett nem jutott erőm / időm az edzőm tortájára sem, és ma a testvérem megkérdezte, hogy akkor ugye viszem a lazacot pénteken. A LAZAC!!! Ha nem kérdez rá, akkor a férje vacsorájának a fő alkotórésze Budapesten marad. Mert már több mint egy hete két óriási szatyorban van, amiket el kell vinnem a szüleimnek és a testvéremnek, de egy fél kiló fagyasztott lazacot nem tehetek ki. Magától elmászik a szülőfalumba péntekig. Szóval ha ma teljesen véletlenül nem kérdez rá, katasztrófa lesz.
 
Aztán ott a sütés. Még emlékszem a tavalyi bénázásomra, a hagymás csokira (hagymás volt a vágódeszka, khm és a férjem szeletelt nekem, halászhattam ki a sűrű gyümölcskenyér tésztából a hagymás csokit) - de azóta van több vágódeszkánk is, olyan is, amin nem szeletelek hagymát. (A férjem nevében sajnos nem tudok beszélni, de remélem, ő sem!). Tudom, hogyan lehet elrontani a halat, a tortát, a tejszínhabot, a krumplit, a párolt káposztát... Őstehetség vagyok, ha bénázásról van szó.
 
És arról már nem is beszélek, hogy listákkal kelek, fekszem, közlekedem, átírom, visszaírom, beszerzem-lehúzom-nemlettelég-visszaírom... És akármennyire is megvoltak az ajándékok december elején, az élet attól nem áll meg. Ugyanúgy kell(ene) közben háztartást is vezetni, a mindennapi dolgokkal foglalkozni, de úgy érzem, már nem tudom megjegyezni, hogy kézmosót kell vennem otthonra. A listák listáinak listája. Tudom.
 
A két ünnep között szabadságon leszek, közben persze nemcsak a karácsonyt, hanem a látogatásokat is szervezni kell, baráti találkákat és mindenki stresszel már a szilveszterrel. Nem tudom még, mihez lesz kedvem, egyelőre azt szeretném, ha karácsony lenne és lassan telne az a gyönyörű három nap.
 
Nem akarok hangoskodni. Be szeretnék zárkózni számomra fontos emberekkel, finom illatokkal, meleg kandallóval, ablakból lesett hóval, és rohanás nélkül szeretnék beszélgetni. Forralt bort főzni és isteni házisütit majszolni hozzá.
 
De közben még dobol bent, hogy az utalványt meg kell venni, hogy túrót el ne felejtsek, mert akkor egy család torta nélkül marad, hogy kenyér is kell és hogy le kéne ülni ezt nyugodtan átgondolni, de minden este program van és rohanás és se-gít-ség...
 
Meg a fűszerek. Mi van otthon? Elvileg vettem mindent és borsot is kettesével szoktam, de hátha most nem. Vagy ne érdekeljen, ha só és bors van, a többi már nem is lényeg? Illetve só. És minden jó. És tej is kell, jó sok (különösen a kávé-mániám miatt, meg a sütés-főzés miatt, meg a férjem is azt iszik reggelire. Fél litert legalább. Most akkor mennyi is kell?!). Azt sem vehetem meg előre, mert a férjem a tartós tejre távolságtartás intézményét vezette be, azaz a házunkba be nem jöhet.
 
Meg vagyok én áldva ezekkel a mániákkal és allergiákkal és ki mit nem eszik meg dolgokkal. Hogy 25-én aszalt szilvás húst állítok elő életemben először, amit én nem eszem meg, az már csak a hab a tortán. (Enyém a széle, ahol még mincs töltelék, már ha fogok tudni egyáltalán enni 25-én is.)
 
És már most azon gondolkozom, hogy mit fogok elfelejteni. Jelentkezzen, aki tud nyugodtan készülni az ünnepekre és nem rohanja idegesre magát. Szeretnék tőle tanulni. Komolyan. Mert úgy tűnik, hiába az előre és alapos felkészülés, ez akkor is katasztrófa-szagú. Azaz: Virág (Bridget) Posztíró Jones, előre!

Segítséget kérünk!

 2011.12.13. 20:13

Amikor felhívtam ma anyukámat, hogy mi újság, nem gondoltam volna, hogy azt mondja, egy ismerős család háza kiégett ma hajnalban. A család szerencsére jól van, viszont mindenük odaveszett és a házuk is használhatatlan.

Itt van a link, amin elérhető három kép a házról: www.piliscsev.hu Illetve itt olvasható az önkormányzat elérhetősége is.

Kérdeztem anyukámat, hogy tudunk segíteni - egyelőre annyit tudott, hogy lakhatás nélkül természetesen a pénz lenne a legnagyobb segítség.

Ha van bárkinek bármilyen felajánlható összege, vagy akár építőanyaggal, munkával tud segíteni, kérem, jelezze.

Ha több információm lesz, természetesen közzéteszem azt is, illetve jelentkezhettek akár nálam is, ha tudtok segíteni, szívesen begyűjtök, továbbítok bármit.

Tudom, hogy karácsony előtt mindenkinek rengeteg a dolga és az extra kiadása, de mégis bízunk a jóindulatotokban.

Előre is köszönjük.

süti beállítások módosítása