Meredten bámultam a képernyőt, amikor azt kérdezte, hogy mi is legyen a blog címe. Búgócsiga. Foglalt. Virág. Foglalt. Nem szokásom, de úgy éreztem, hogy én ennyire nem vagyok kreatív. Pedig Virág nagyon is kreatív szokott lenni, de hát mos egy-két szóba - amiknek a nagyrésze amúgy is foglalt már - hogyan sűrítsem be ezt a sok mindent, ami itt van bent és ki kell mondanom, le kell írnom, meg kell osztanom...

Lássuk csak akkor, mi is legyen a cím. A címem. Az enyém, egyedül. Olyan, ami figyelemfelkeltő. Olyan, ami én vagyok, amiben benne vagyok és az is benne van, hogy szubjektív írásokat szeretnék közölni. Jó, a szubjektiv.blog.hu olyan bulváros. Attól meg az ég óvjon meg engem, mert nagyon nem szeretem. Akkor közelítsünk másképp... Lényegében azért írok, hogy a férjemet mentesítsem az alól, hogy minden egyes mondatomat neki kelljen végighallgatnia. Illetve, pontosítok, hogy csak neki kelljen végighallhatnia.

Javasolták a virágszirmot (persze, bibe, mezőgazdasági magazin), meg azt találtam ki, hogy Virág szeme, de aztán három-null arányban (én kettőt szavaztam, mert mégiscsak én találtam ki, meg egy az egyik kedves barátnőm) az lett, ami.

És a felhívás: olvassatok! :)