Az történt ugyanis - hűűű, ki is kell számolnom, mikor lesz advent első vasárnapja, valami koszorú miatt -, hogy kiléptem a szállodából a legszebb belvárosi utcára, vettem egy nagy levegőt és igazán hideg, téli, majdnem-fagyos illata volt. Mint kiskoromban, amikor már kezdtük feldíszíteni a házat karácsonyra. Igaz, hogy alig van november közepe, az időjárás egy kicsit kegyesebb hozzánk, mint máskor, mégis vannak már előjelei a téli hidegnek.

Idén úgy alakult, hogy nem kell dolgoznom december 23-án (juhúúúú!!!), meg két ünnep között sem (méééég nagyobb juhúúúúúú!!!), meg hogy van még egy csomó szabadságom, tehát az a nagy tervem, hogy kirámolom és tisztességesen kipucolom a konyhát, leprontózom a nappali összes lakóját, lezuhanyozom a virágokat (azt a pár szem túlélőt, egy most is haldoklós státuszban van), szép rendet rakok és tartom is azt a rendet. Nem lesz vicces, már előre látom, de legalább készen lesz. És valamikor még ablakot is kellene pucolni, bár egyelőre még mindig hétvégén folynak kint munkálatok (csiszolós-vágós-koszolós-talicskázós-sóderezős), úgyhogy nincs sok értelme a puceválásnak. Egyelőre. Mert egyébként meg már nagyon is lenne értelme (az ember lánya ínhüvelygyulladással nem pucol ablakot, hiába van nyár, na meg idén vagy kánikula volt, amikor nem lehet ablakot mosni, mert 10 másodperc alatt meg is szárad és akkor csak szétkentem rajta a koszt, vagy pedig szakadt az eső, akkor meg megint minek).

Fejben kész a karácsonyi menü is, ráadásul meg is vettük már múlt héten a lazacot - mostanában rászoktam arra, hogy a különböző katalógusokat nem dobom egyből a papírszelektíves zacsiba, hanem átnézem és felírom, mi az, ami kell - így láttam meg a lazacfilét (ami annyira nagyon nem filé, mert állnak ki belőle szálkák, legalábbis a zacskókat kilyukasztották rendesen), meg így sikerült a kedvenc tésztánkból is 2/3 áron bevásárolni.

Össze kéne állítani a sütéses listát is, lassan már a hozzávalók is beszerezhetőek. Karácsony előtt mindig óriási futkosás van a gyárilag kész, csak melegíteni kell és aztán már használható is, tubusos mézeskalács-díszítőért - nos, idén már azt is megvettem anyának. Csak az elmúlt egy héten minden lehetőséget elszalasztottam, hogy odaadjam neki.

Vettem már egy adventi újságot is - de gyanítom, itt még nem áll meg az élet, fogok én még újságot venni, főleg adventeset, meg kaptam már egy receptfüzetet is, ami a kocsiban azóta el is keveredett. Bár gyanítom, karácsony előtt még az égből is az fog hullani kb.

Szóval idén már most karácsonyi hangulatom van - találtam is egy tábla karácsonyi csokit. Nem tudom, hogy vészelte át a tavalyi telet, tényleg, de a lényeg: itt van velünk. Illetve már csak félig van itt velünk, félig meg bennünk.

Lehet, hogy öregszem, lehet, a kicsit több szabadidőt engedő munka, de most nagyon élvezem, hogy már most el lehet kezdeni készülődni. És imádom, hogy nem nyálkás-borongós novemberi idő van, hanem napsütéses, kirándulásra, teraszon forralt borozásra csábító.

A férjem is kezd lelkes lenni, mondta, hogy idén télen szeretne kinti fényfüzért, meg egyebeket (a műfenyőgirlandot viszont tiltólistára tettem) - én már mondtam is, hogy kinéztem kinti lámpásokat a terasz három sarkára, amibe gyertyát lehet rakni. Mondta, hogy szerel bele izzókat, de szerintem sokkal hangulatosabb a gyertya, így maradunk a hagyományos gyertyásnál. Azt fogjuk látni a szenteste elköltendő vacsora közben. Lehet, hogy a tuják is kaphatnának pár díszt - úgyis műanyagokat (mármint nem tuját, hanem díszt) vettünk pár éve, nem lehet velük gond. És kéne valami hetyke kis ajtódísz, kizárólag magyar felirattal - bár szerintem valami asztalos tanfolyamot is el  kellene ahhoz végeznem, hogy a műanyag bejárati ajtóra fel tudjam szerelni. Ígérem, hogy amint készen lesznek a különböző díszek, megérnek az ajándékötletek, sütök süteményeket, a recepteket és a kész munkák fotóit közzéteszem.

Jajj, ez a bekezdés három nappal későbbi, mint a cikk eleje: gondolatban kb. már az egész utcát feldíszítettem, pedig az nem is a miénk. Ma eszembe jutott a rendhagyó adventi koszorú ötlete is - egy ügyfelünk ihlette, mert mondta, hogy az eleve gyárilag poharas illatgyertya szimpi neki, nadeazthogytegyefelakoszorúra??? És akkor jött a megvilágosodás: tálra kell rakni, akár középre a négy gyertyát és körbe kell rámolni díszekkel, vagy akár még koszorúval is. Mert bevallom őszintén, annyira elszomorít, amikor aztán meg ki kell dobni szegény koszorút, mert sem a mohás, sem a fenyőágas nem lesz jó jövőre. Úgyhogy most kell keresnem valami szép üvegtálat / üvegedényt, négy szimpi gyertyát, összerakni a színvilágot és a kimaradó díszeket ízlésesen el kell helyezni. A korábbi évek tapasztalatai alapján: nem lesz semmi ragasztás, semmi ujjba drótot nyomás (ergo semmi vérmérgezés és tetanusz), semmi ragasztópisztolyból forró trutyi befolyik a körmöm alá és még újévkor is fáj, semmi összecsöpögtetjük a szatén és organza karácsonyi terítőt viasszal, meg semmi olyan, hogy sírógörcsöt kapok, amikor a gyertyatüskét belenyomom a gyertyába és a két órán át gondosan válogatott, persze hogy már csak négy darab volt belőle, azaz nem is tudtam tartalékot venni gyertya egy része leválik a tüskézés hatására. És semmi egész délelőttös elfoglaltság. Tá-dáááá: Virág instant, környezetbarát karácsonyi készülődése! (Aki egyébként éppen annyi szabadidővel rendelkezik, hogy nem tud mihez kezdeni, az akár önthet is adventi gyertyát, négy kanóccal, fenyőággal, karácsonyi fűszerekkel, kellékekkel (szegfűszeg, csillagánizs, fahéj, csipkebogyó). Volt már ilyen ötletem, de szerencsére a kivitelezés előtt észhez tértem.) Ja, és most nézem, hogy akármelyik otthoni sütőtál is megfelel a célnak - persze előtte alaposan át kell gondolni, hogy éppen az fog-e hiányozni a karácsonyi vacsorakor, illetve a vendégek jövés-menésekor, szigorúan Bridget Jones-os alapokon. (Persze eközben vadul üvegtálakat keresgélek és amennyire nem szerettem volna sok pénzt költeni, már azonnal beleszerettem az alacsony falú, kör alakú tálba, ami a koszorúhelyettesítésnek tökéletesen megfelelne, meg a csupaüveg, magas, elegáns, kecses, üveg gyertyatartó készletbe.) Persze van otthon tálam és a célnak megfelelő tányérom akármennyi, de kavarognak az ötletek és szinte mindent meg akarok venni. Kénytelen leszek megszelidíteni a bennem élő shopaholic-ot, vagy a végén még karácsonyfára sem marad.

Persze első lesz a takarítás / rendrakás még így is - meg ezek után a háztartásban fellelhető kellékek alapos átnézése. Hétvégén el is kezdem. Ámen.