Az úgy volt, hogy voltam nagyon durván vékony, szerintem akár még anorexiás is, aztán a 175 cm-es magasságomhoz 53 kiló, végül 23 éves koromra úgy tűnt, az 58-at sikerül tartani.
Az irodai munka (a rendszertelenség miatt nem tudtam sportolni sem járni, és itt rendszertelenség alatt azt kell érteni, hogy rendszeresen volt túlóra, csak az volt rendszertelen, hogy fél hatkor vagy fél hétkor indulok-e haza), a szakvizsgák, a nagymamám halála oda vezetett, hogy 62, majd 65 kiló lettem. A mérlegem elromlott az évek sora alatt, így nem idegesítettem magamat, csak a régi ruháimba sem fértem már bele és ezzzz volt a baj.
Ráadásul mindenki mondogatta, mennyivel jobban nézek ki így, kicsit kerekebben, kicsit nőiesebben, mint amikor diplomáztam - gondoltam, üsse kavics.
Aztán rájöttem, valamit tennem kell, mert én nem tetszem így magamnak, leszoktam hát a szénhidrátról: se kenyér, se tészta, se fehér cukor, se sütemény, semmi édesség (fagyi jöhetett, meg gyümölcs, zöldség, hús, hal). Először furcsa volt a sonkához csak uborkát enni, vagy éppen a virslihez csak paradicsomot, de meg lehet szokni, kábé két hét és nem hiányzik. Úgy tűnt, a kúra jó, egy-két kiló le is ment (vagy a lagzis stressztől), tartani tudtam a súlyomat és nem kellett azon aggódnom, vajon ezt a szelet sütit még megehetem-e, mert nem volt szelet süti se. (Persze volt, hogy kirívóan szar napom volt, amikor muszáj volt csokit vagy sütit ennem, de lényegében jól működött az elv.)
Fél éve, amikor a mostani helyemre kerültem, elkezdtem heti kétszer spinningre járni, 66 kiló voltam, majd a fél év alatt szépen 72-re fejlődtem. Ennyi izmot - még ha hosszúak is a lábaim - nem tudok magamra szedni a spinninggel, ráadásul egy fél mérettel nagyobb farmert kellett vennem - mivel a zsír összenyomható, az izom meg nem -, és bár rengeteget számított a spinning, nagyon nem tetszettem magamnak. A 72 aztán annyira elkeserített, hogy úgy döntöttem, ismét belevágok a 14 napos extra gyors fogyókúrába...
Konkrétan ma van a nyolcadik napom és meghalnék egy fél adag füstöltlazac salátáért, de ezt majd később.
A kúra lényege, hogy 14 napon keresztül nem ehetek semmit, csak a csodaturmixot kell reggelire, ebédre és vacsorára meginni. Három éve csináltam már ilyet (hoppá, ezt ki is felejtettem fentről), gondoltam, most is kibírom. Három éve úgy nyilatkoztam, hogy nem zárom ki, megint nekimegyek majd egyszer, de nagyon pocsék érzés két álló hétig nem enni, így inkább nem csinálom. Három éve is azt éreztem már, hogy én meghalok, ha meg kell mozdulnom, fáradékony, levert és éhes voltam, a második hétre pedig akkora csömöröm lett a turmixtól, hogy az esti adagokat rendszeresen "elfelejtettem" meginni. Egész egyszerűen egy pont után nem tudtam többet lenyelni belőle.
Mostanra annyit újítottak, hogy van pisztáciás ízben is, ami sós (eddig csak csokiepervanília volt, ezek maradtak értelemszerűen édesek), de én azt el nem tudtam volna képzelni, ugyanis tejben kell feloldani a port. Merthogy a turmixot úgy kapjuk, hogy szép dobozkában vannak a fehérjeturmix porok és azt tejjel kell elkeverni, mindenki ki tudja számolni, mennyi kell neki.
Szombaton kezdtem, aznap egész jól bírtam, másnap volt csak egy kis fejfájásom (három éve három álló napig migrénszerű fejfájásom volt, de gondolom, amiatt, hogy most nem volt akkora a szénhidrát- és cukor-elvonás, mivel nem nagyon éltem ilyesmivel az utóbbi időben) és a második adag turmixot, mivel fájt a hasam, vízben kellett feloldanom - nos, ez még szarabb volt, mint tejjel...
Ugyanis elvileg turmixgépben kell a tejet elkeverni a porral. Na, hát nekem max. botmixerem van, de nehogymá elő kelljen szedni, meg hordhatnám dolgozni is, azt már nem! Én viszont fogtam a kis műanyag mixeremet, épp arra találták ki, hogy ne kelljen mindent botmixerrel, meg robotgéppel elkeverni, jó lesz az. A turmix állaga olyan, mint valami gyümölcsturmix, tényleg. Vagy híg puding, amibe öntöttek még két marék homokot is. Nem egy bizalomgerjesztő dolog, de gondoltam, egy életem, egy halálom, ha már elkezdtem, nem adom fel a második napon, az nem én lennék!
Nem lehet kávézni sem, illetve lehetne, de ízesítés nélkül lehetne meginni a kávét, az meg not my business. Nagyon nem szeretem a keserű ízt, úgyhogy ez nem játszik. Teát sem mertem inni, mert abba is kell nekem a (barna)cukot és a citromlé, csak citromlé nem elég, és még valamit, ami nem ízlik, nem vagyok hajlandó lenyelni. Elég nekem a turmix, a zöldséglé, meg sima víz... Pedig annyira hiányzik egy jó nagy bögre igazi tejeskávé, vagy egy latte macchiato, hogy azt elmondani nem tudom!
Hétfő reggel már nagyon éhes voltam, de kibírtam az irodáig. Szépen belelapátoltam a négy és fél kanál port a 3 dl tejecskébe, megittam, juhúúú, de délben már a klaviatúrámat meg tudtam volna enni. Esti mérlegelés: 68 kiló. Kedden állásinterjúra invitáltak, szerdán el is mentem és a nagy stressztől szépen este fél 9-kor bepunnyadtam az ágyba és alig tudtam felkelni reggel. Szerdán vettem magamnak bio répalevet - nos, ha elfogadtok egy tanácsot tőlem: soha ne vegyetek, pocsék íze van! Direkt olyan zöldséglevet kerestem, amit zöldség formájában is kifejezetten szeretek (a sárgarépa ilyen, ezt szoktam csipsz helyett ropogtatni), de a lé valami kritikán aluli volt. Ittam, mert kell a lúgosításhoz, de a fél doboz, bár bitang drágán mérik, a lefolyóban fog landolni. Pénteken paradicsomlevet vettem, az első pár korty finom is volt, de ma már hiába sóztam, borsoztam és oreganóztam, szintén pocsékká sekélyült. (Ezt legalább megittam, de óva intek mindenkit a bio paradicsomlétől is.) Ráálltam a mérlegre péntek délután és nem hittem a szememnek - azok után, hogy én éhes is voltam ráadásul, amit nem lenne szabad, és mindent előírásszerűen csinálok, iszom a turmixot, a bio zőccséglevet, a 3-5 liter (!!!) vizet egy nap - ugyancsak 58 kiló voltam. Hazaérve sírógörcsöt kaptam, hogy én ezt nem hiszem el!!!
A hétvégétől nagyon féltem, szombatra ráadásul pakolós - vásárolós napot terveztem. Ami azért jó, mert legalább nem vagyok otthon, viszont rossz, mert egy nyomorék madártejes lattét sem ihatok meg útközben. Valahogy kibírtam, de azt hiszem, ilyet többet nem csinálok. Ha valaha erre a kúrára kényszerülök megint, akkor kizárólag úgy, hogy hétvégén (rajz)filmmaratont tartok, átalszom az egészet, nem azzal törődöm, hogy éhes vagyok... Viszont a kizárólag négy kiló ellenére (a két hét alatt egyébként 6-8 kilós fogyást ígérnek, én nyolcat szeretnék, de majd meglátom) is egy számmal kisebb ruhákat próbálhattam hétvégén. Alig hittem el, de minden stratégiai helyről lement valami: a hasam, a csípőm, a derekam, a lábam és némiképp a fenekem is fogyott.
A mai napon reggel parilé, aztán két óra múlva (volt az már dél is) reggeli turmix, aztán délutáni turmix (nem jól zártam a mixerre a tetejét és az egész konyha tiszta trutyi lett, meg két farmer, két pulcsi, az egész konyhapult, az összes alsószekrény, nemigazzzz!!!) Elmentünk sétálni a Margitszigetre, de elég hamar kimerültem, ráadásul a három liter víz miatt is nagyon sürgős volt már hazaérni.
Hisztis vagyok, kimerült, kíváncsi a végeredményre és a mai napon - egy giroszos pizza feletti sírógörcs miatt - úgy voltam vele, hogy feladom!!! Persze, nagyon jó minden, 65 kilós szeretnék lenni és az már nagyon jó lenne, és rendben, hogy "csak" két hét, de most már alig bírok magammal.
Pénteken lesz a 14. nap (ez ma a kilencedik), amikor este meg lehet enni 8-10 szem aszalt szilvát (vagy durvára őrölt, beáztatott lenmagot ihatok - akkor inkább a szilva, bár annyira nem szeretem azt sem), másnap meg reggelire könnyű tejterméket és gyümölcsöt ehetek, délben egy csésze - üres - zöldséglevest vagy zöldségpépet, ozsonnára zsírszegény natúr joghurtot, estére zöldségpépet. Na. Akkor alig várom a péntek esti szilváimat!!!! Aztán másnap, a Virág-féle recept: egy doboz Cserpes áfonyás joghurt és tejcikávé, ahogy én szeretem. Ebédre valami párolt zöldség (esetleg tejszínes brokkoli, azt imádom!), ozsonnára még egy áfonyás joghurt (mivel reggel nem fogok gyümölcsöt enni, már előre alkudozom magammal), estére még valami zöldség, esetleg nyers zöldborsó, mert azt is imádom, esetleg valami saláta. Aztán éjjelre meg négy jéger, mert az előzetes szervezés szerint megyünk bulizni!
És hogy ne kelljen ezt megismételni, eldöntöttem, hogy a kötelező kéthetes szünet után heti egyszer böjtnapot tartok, azaz mondjuk kijelölöm a hétfőt és egész nap megint csak a turmix lesz. Még függ attól is, melyik nap lesz, hogy mikor fogok tudni spinningre járni az új állásomból, mert természetesen nem a spinninges napok egyike lesz és nem is a péntek, mert azt szeretném barátnőzős, esetleg bulizós estének fenntartani.
Ha érdekel titeket az eredmény is, arról is szívesen beszámolok majd. (Ja, és ha nem hoztam a szokott színvonalat, elnézést, de napi 1.200 kcal-t jelent csak a három turmix, így nem érzem magam erőm teljében, nem tudok sziporkázni sem.)
Méééég öt nap és újra ehetek szilárd táplálékot! Kibíromkibíromkibíromkibírom!
