Amint megláttam, beleszerettem a mediterrán receptes könyvbe. Belenéztem, szép volt, színes, viszonylag egyszerű, de nagyszerű recepttel, otthon is beszerezhető (vagy helyettesíthető) hozzávalókkal - gondoltam megveszem. Nem is, ezt kérem születésnapomra. Úgyis van időm most már főzni, hogy nem kell napi 110 km-t vezetnem. És megkaptam születésnapomra, épp akkor, amikor a cukkini-paradicsom-padlizsán és más friss zöldségek szezonja indult.
A muszakát viszont csak ráérős szombat vagy vasárnap délelőttökre ajánlom, ugyanis fixa ideám lett, hogy a nem kevés előkészület után azért kell 45 percig sütni, mert annyi idő kell mindent elmosogatni és összerámolni utána a konyhát. Én az alábbi eszközeimet "koszoltam össze": érzésem szerint az összes konyhai edényemet, úgymint... Nagylábos. Kislábos. A két közepes lábosom. Meg még a nyeles lábos. Fakanál kettő. Habverő. Merőkanál kettő. Szita. Sajtreszelő. Két deszka, két kés. Egy nagyobb tál, amiben a tojásokat vertem fel. Három műanyag edény. Fél tekercs konyhai papírtörlő. Egy szép nagy tál, amire az olajban kisütött padlizsánt raktam. Meg a sütőedény. (És ha lett volna, akkor még egy húsdaráló is). Ja, és kanalak, meg villák, meg sütőlapát a padlizsánhoz. Meg kellett hozzá négy kéz (Virág + férj). És tudok én sütni-főzni, még ha először is próbáltam ki ezt a receptet. Nem a gyakorlottságon múlott, ezt másképp nem lehet(ett) csinálni. És most még el sem bénáztam semmit, nem úgy, mint karácsonykor.
Amit megtanultam tegnap, az az, hogy nem próbálunk ki új receptet hétköznap este. Amit még megtanultam, az az, hogy nem hallgatunk férjre, még ha igaza is van abban, hogy ha valaminek itt van a szezonja, akkor ne konzervből főzzem - különös tekintettel a paradicsomra. Sőt, szerintem nem is konzerv paradicsom kellett volna hozzá, hanem püré. Mindegy.
Szóval megmostam és meghámoztam a padlizsánt, felkarikáztam, besóztam, csöpögtettem. Közben összevágtam a hagymát, olajon megpároltam, bele a darált húst, megpirítottam (persze nem bárányt, hanem pulykát), aztán a paradicsom, a fokhagyma, összefőztem és a recept szerint a húsos ragu besűrűsödik. (Na, ezért és ide kellett volna a püré.) Közben a padlizsánt kevés olívaolajon megpirítom, miután a sót lemostam róla, kinyomkodtam. (Nekem soha nem ment ez az olajban sütés-főzés, antitálentum vagyok, esküszöm, legközelebb olaj nélkül a teflonserpenyőt veszem elő, gondoltam, mert akkor még nem sejtettem, hogy szerintem NEM LESZ LEGKÖZELEBB!!!) Ha kész az olajban sütés, lehet a sütőt előmelegíteni - jippi, ez már a vége, gondoltam én. Rétegezni kell a padlizsánt és a ragut úgy, hogy padlizsán legyen alul és felül is, majd... Fel kell melegíteni 625 ml tejet (én szemre főzök, kábé annyi volt), egy másik edényben vajat olvasztani, lisztet szitálni bele, tulajdonképpen rántást készíteni, majd egy kevés tejjel elkeverni, a mardék tejet is beleönteni, felforralni, sózni, borsozni, szerecsendiózni (én ezt kifelejtettem, és szerintem hiányzik is belőle), öt percig főzni. Két tojást felverni és a masszából egy kicsit hozzákeverni, majd amikor az felmelegítette a tojást, a masszás-tojásos cuccot beleönteni a sűrű másikba, összekeverni és a padlizsán tetejére kanalazni. (Számoltátok az eszközöket?) Szerintem ez a vége volt a legbonyolultabb. Nem értettem, miért nem főzhetek össze mindent, de mindegy. Biztos a görög Horváth Rozi írta a receptet. (Én Rozika receptjeit is egyszerűsíteni szoktam, nem lesz semmivel sem rosszabb az étel, mint az őskor előtti módszerekkel.)
A végén sajtot reszelni rá - elvileg valami különleges görög sajt kellett volna, vagy parmezán, de én azt elfelejtettem venni, volt otthon egy golyó mozzarella, azt reszeltem rá jobb híján. (Tehát még el sem ügyetlenkedtem a dolgot, leszámítva a szerecsendiót.) Gondoltam,
45 perc alatt tényleg megsült a vacsora (másnapi ebéd akkor már), de a paradicsom miatt nagyon leves lett és nem lehetett olyan szépen szeletelni, mint ahogy a görög étteremben láttam legutóbb. Lehet, hogy a bárányhús miatt is volt (meg egyértelműen a friss paradicsom miatt), de életem első muszakája végül is olyan lett, mint az a bizonyos csoki: ronda és finom.
Ma, amikor ettem, rájöttem, hogy egy kis tejföl még elment volna hozzá. Holnap kipróbálom azzal is.
Akit nem sikerült eltántorítanom, az a receptért írjon e-mailt.
