...amikor hétfőn azzal indult a hetem, hogy felborult a busz Egyiptomban. A szőr felállt a karomon, amikor rájöttem - akár mi is ott lehettünk volna. Akár bármelyik családtagunk, vagy barátunk. Különösen rosszul érintett Hurghada - volt róla szó, hogy egy nagyon közeli családtagom búvárkodni megy, talán éppen Hurghadába. Szerencsére az útból nem lett semmi. És majdnem sírva fakadtam, amikor rájöttem, azért volt ennyi magyar turista, mert éppen őszi szünet volt, meg hosszú hétvége: három nap szabival és az iskolában magyarázkodás nélkül lehetett elutazni jó melegbe, tengerpartra, halakat kukkolni. Vagy csak dögönyöződni all inclusive.

 

Szerencsémre már úgy lett jogsim 12 éve, hogy addigra fél Európát beszaladgáltuk - kocsival. A déliek morálja, illetve annak hiánya olyan erős nyomot hagyott bennem, hogy amikor Spanyolországba indultunk, előre közöltem: Én. Az. Olaszoknál. Nem. Vezetek. Simán felhajtottak az autópályára és többtíz kilométeren keresztül ment tovább az indexük balra. Hogy be akartak-e sorolni, vagy éppen csak úgy hagyták, azt nem tudtam eldönteni, de kapaszkodtam erősen.

 

A görög morálhoz hozzátartozik, hogy eszementen mennek, de épp láttunk egy balesetet és olyan szépen működött az egy jobbról, egy balról, számolni lehetett konkrétan, hogy a magyarok csak tanulhatnának tőlük. De azt is láttuk, ahogy a tartálykocsi a kanyargós kis hegyi utakon megelőzött egy másik teherautót, szembe meg jött az emeletes turistabusz. Balra szikla, középen út, jobbra szakadék. Az elöl ülőknél garantált tisztacsere.

 

Ilyen előzmények után is fura volt Egyiptom. Már úgy mentem oda, hogy mesélték: nem világítanak éjjel. A sivatagban sem. Ha meg mégis, amikor kereszteződéshez érnek sötétben, lekapcsolják a lámpát, hogy lássák, jön-e valaki. Igenám, de mi van akkor, ha valaki más is akkor ér oda, csak 90 fokkal odébb, és akkor kapcsolja le ő is a világítást? Inkább az ember nem gondolkodik, hanem vigyorog, mert végre nyaral. Közben viszont Allah kezében vagyunk mindannyian.

 

Fura volt, hogy az arabok mindenért dudálnak. Elindulnak - duda. Megállnak - duda. Sávot váltanak - duda. Havert látnak - duda. Idegesek - duda. Örülnek - duda. Fáradtak - duda. Most aztán már én megyek - duda. Világítani kéne - duda. Kanyarodnak és indexelni kéne - duda. A szállodasoron dudálni tilos táblát fotóztunk: az alapok ismerősek: kör alakú tábla, fehér alap, piros szél, és benne egy fekete harsona (trombita, kürt), pirossal áthúzva. Azaz: dudálni tilos.

 

Amikor Hurghadán voltunk és kisbusszal vittek minket búvárkodni, na akkor megtanultam húsz ujjal, fülekkel és orral is kapaszkodni. Bár szóltak előre, hogy agyatlanul mennek, hogy nem mindig kifogástalan a buszok állapota, hogy kössem be magam (ezt nekem mondani sem kellett volna), hogy vigyorogjak, bármi is történik én kapaszkodtam még a hajam szálaival is.

 

A legdurvább az volt, amikor az osztottpályás, többsávos úttesten elindultunk forgalommal szemben, csak azért, mert úgy 50 méterrel közelebb át lehetett menni a másik oldalra. Uramjézus és Allah, ne hagyj el! Persze, így mulatságos, de utólag visszagondolva sírhatnékom van.

 

Védik a turistákat elég rendesen, féltonnás betontöömbök vannak a szállodák bejáratai előtt, félemelet magasságban a pálmafás - hibiszkuszos előkert, gépfegyveres őrök és standok százméterenként, hogy ne tudjanak kocsival robbantani, értem én - na de ki védi meg a turistákat a sofőröktől?

 

Személyesen érintett, hogy tudom, melyik az a szálloda, illetve hogy melyik kanyar lehetett? Igen. Személyesen érintett, hogy az arabok úgy mennek, mint az agyatlan birkák? Igen, mert akár tavaly, akár négy éve én is ott maradhattam volna. Vagy az elmúlt jó pár évben bármelyik családtagom.

 

Az araboknak kívánom, hogy ez és az ehhez hasonló tragédiák vezessenek el végre oda, hogy lassítanak. Amúgy minden másban baromi ráérősek, nem értem, hova az utakon ez a nagy sietség. Még elkésni is ráérnek, akkor meg minek? Ha hiányzik egy busznyi turista, úgyse száll fel a gép. Eszembe jutott a német autópálya mellett jópár éve látott plakát: keselyűk ülnek az út melletti fákon. És a felirat: Wir warten. - Várunk. És egy másik: lemenő nap a tengerpart felett, ha jól emlékszem: Warum rasen? Sie sind jetzt in Urlaub. - Miért rohan? Hiszen szabadságon van.

 

Őszintén kívánom, hogy minél előbb üljön el a vihar és azt is, hogy így az érintett családok minél előbb megnyugvást találhassanak. Ez most tényleg olyan, amiről nem kéne se hosszasan, se sokáig cikkezni. Nem kéne megszólaltani a szemtanúkat. Mélyen együttérzek az érintettekkel, még ha ez semmit nem is jelent nekik, semmit nem is segít a helyzetükön. 

 

Este gyújtok egy gyertyát.