Ma reggel a legveszélyesebb állatfaj voltam. Piros kisautós, kalapos, majdnem szőke nő a volánnál. Hóesés után / közben / előtt.

 

Na jó, a különbség csak annyi, hogy a kalap a hóesés miatt kellett - nem ázik át olyan könnyen és gyorsan, mint a sapka -, meg hogy már tizenegy éves a jogosítványom és vezetek is aktívan.

 

Szombat reggel (mi délben) ugye arra ébredtünk, hogy leesett az első hó, amit már hetek óta jósolnak. Nem lapátoltunk, mert olvadt, azaz aki odatette, el is szedte. Éjjel volt csak kellemetlen, amikor magassarkúban próbáltam egyensúlyozni. Pontosítok: magassarkúban visongattam minden harmadik háznál, ahogy megcsúsztam. De reméltem, hogy ennyivel megúsztuk a telet és kész, avagy: más, aki bizonytalan, nem fog elindulni, sem kiccsimmában, sem kiskocsiban.

 

Aztán tegnap este megint rákezdett és gondoltam, nem fog mindenki elindulni hétfő reggel, mint a vakegér, vagy ha mégis, akkor legalább csak a tapasztaltak és legalább téligumival. Vagy legalább takarítják az utat, naaaa, légyszi, takarítsák le. De nem, a fél várost és két megyét átszeltem ma, egy darab hókotróval nem találkoztam.

 

Vakegérrel viszont annál többel. Ott kezdődött, hogy nem voltak kevesebben, illetve hiába voltak kevesebben, olyan lassan haladtak, hogy mindegy is volt, hányan veszünk részt a reggeli gruppenben. Aztán Buda jelentős részén beáztak a lámpák és orosz rulettet játszottunk az autókkal. Ami egy háromsávos útszakaszon balra kanyarodás közben, picipirosautóval, kalapos nőként nem annyira vidám.

 

Utána jöttek a szütymörgők. Kisteherautó, ami lassabban ment, mint a BKV-buszok. Nagyteherautó, ami meg elakadásjelzővel állt a kanyarban, amúgy kivilágítatlanul. Lakott területen kívül negyvennel, belül hatvannal közlekedők (nem egy ilyen jutott mára), akik még fékeztek is, ha szembe jött valaki.

 

Jelzem, hogy eső esett, hó már csak az út mellett volt, az is nyomokban, máshol foltokban, plusz kettő fok volt, nem fagyott és nem is csúszott az út, és kezdett világos is lenni.

 

Szóval most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért is nem lehet közlekedni attól az utakon, hogy az utak mellett hó van? A hazafelé változat pedig: miért nem lehet közlekedni úgy, hogy az utak mellett hó van és az út már szinte száraz egyébként???

 

És azt is szeretném tudni, hogy minek indul el, aki nem biztos magában?

 

Este pedig aztán, hazafelé, kiderült, hogy valószínűleg kocsival is láthatatlan vagyok (az a mániám, hogy a BKV-n azért ülnek mindig RÁM, mert láthatatlan vagyok), mivel még pótos kamion is előzött úgy, hogy én meg jöttem (volna) szembe, de tíz percen belül négy másik autót sem izgatta, hogy én is ott vagyok.

 

Üzenem tehát minden egyes nagytudású társamnak, hogy biztosabb a tömegközlekedés, ha nem mernek, vagy nem akarnak menni. Tudom, hogy gyakorlat teszi a mestert, de hazafelé kétszer is csak a lélekjelenlétemen múlt, hogy nem kellett kivágni egy kicsipirosautóból, amit elütött egy kamion...

 

A konklúzió? Nyáron minden sokkal jobb. :)