A nagy ajándékozási lázban kitaláltam, hogy lesznek, akik Virág-féle gyümölcskenyeret kapnak ajándékba - mégis, akikkel nem tartom napi szinten a kapcsolatot, azoknak mit vegyek, meg egyébként is, szerintem nincs annál nagyobb öröm, hogy valaki a szabadidejét áldozza a másikra...

 

Régóta sütök, úgy nyolcéves korom óta, a gyümölcskenyér receptje is kipróbált már, legalább 10 éve nincsen karácsony enélkül sem. Tudom, hogy két adagot is össze lehet keverni egyszerre, és bár a recept csak két kanál tejet ír hozzá, négy sütire egy liter is el fog menni, mert nem lehet két tojással negyed kiló lisztet megemulgeálni és kész, kell hozzá több tej. Azt sem tudom, már elméláztam rajta, hogy vajon két strucctojás kell hozzá? De csak tojást ír. Azt is tudom, hogy sütés közben papírszalvétával vagy papírtörlővel kell letakarni a forma (aztán már süti) tetejét, mert különben csúnyán megég. És, Bridget Jones-ok előre: a papír nem gyullad meg a sütőben. Tudom, mekkora kell legyen a csoki, hogy folyós maradjon sütés után is. Minden tökéletes.

 

Múlt héten megvettünk már minden hozzávalót, kaptam darabolt mandulát és ma vettem még egy formát a másik mellé, hogy egyszerre kettőt süthessek.

 

A férjem drága volt, vállalta az aszalt gyümölcsök szeletelését, amíg én megcsinálnom a tésztát. Eredetileg pénteken, azaz 24-én akartam volna ezt is megcsinálni, de rájöttem, hogy nincs az a hatalom, ami még a sütést is lehetővé tenné aznap.

 

Szóval elképzeltem, hogy hazajövök, összedobom a tésztát, kettesével sütök négy kenyeret és akkor jó lesz nekem. Fél kézzel sütök, fél kézzel blogot és karácsonyi üdvözléseket írok, Andrea Bocelli hangja pedig elandalít.

 

Első körben nem volt meg az Andrea Bocelli CD. Sebaj, lazításnak keverek egy koktélt. Jééé, itt a kilós barnacukor. Megfogtam és szétnyílt a zacskó. Akkor még nevettem rajta, gyorsan szétpakoltam, a maradékot meg viszem be az irodába.

 

Nekikezdtem a tesztának, a férjem közben szeletelt, felszelte a gyümölcsöket és nekikezdett a csokiszeletelésnek. Loptam egy darabka csokit és... HAGYMA-ÍZE VOLT! A francba! Ez a hagymás-húsos vágoódeszka?! Csokit bekukáztuk, a gyümölcsöket lemostam és belekevertem a tésztába, amikor is eszembe jutott, hogy sütőport nem tettem a tésztába. Sebaj, még jó, sütés előtt... Hihi.

 

Már tíz perce sült a süti, amikor a férjem megkérdezte:

- Te, a szeletelt mandulát nem ebbe a sütibe vettük?

 

Megkörnyékezett a sírás, de arra gondoltam, hogy a nem tökéletes is lehet jó, sőt, nagyon jó is, szóval nem érdekel, emberből vagyok én is, nem a Kriptonról származom.

 

Férjem magamra hagy, sül a két süti, az egyik szélén jobban, mint a másik, gyors csere és végre Andreával dúdolva kezdek neki a következő két süti összeállításának. Elfogyott a cukor, cukor, zacsi, megfog, kinyit és:

 

- Segítséééééééééééééég!!!!

 

Ugyanis fél órán belül a második zacskó cukrot fogtam meg úgy, hogy szétnyílt a zacsi és folyt mindenfelé a kristálycukor, hurrá! A nadrágom, a konyhapult, a mosogató, a férjem, a konyhakő, az asztal - pedig két méterre van - és minden cukros. Nem is tudtam, hogy ilyen sok egy kiló cukor!

 

A férjem még mindig mosolygott és mondta, hogy nem baj, semmi baj, de én akkor már hisztériás sírógörcsöt kaptam:

- Én nem vagyok ilyen béna, debil, kétbalkezes, nem megyek holnap dolgozni és elegem van és különben is, hagymás lesz a sütemény, mennyire gáz már!

 

Hüppögtem, a süti meg csak sült és jó illata volt és...

- Minek. Van. Ilyen. Szaga. Mi? Égett?? Oda???

 

Virág ugrik a sütőhöz, tépi fel az ajtaját, elhessegeti a füstöt és könnyek között megnyugszik: csak egy adag tészta, amit nem vett észre és nem törölt le, megolvadt és lefolyt a sütő aljára. Okés, akkor aláteszem a tepsit is.

 

De ha már ittvagyok, megnézem a tetejét és...

- Áúúúúú!!! Megégettem a kezemet a sütő tetejével! Vizet!

 

Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek...

 

A sütit nem tudtam megkóstolni, legyen elég annyi, hogy a második adagból is majdnem kimaradt a sütőpor és azt hiszem, Virág nem superwoman, ahogy azt elképzelte, hanem inkább Bridget.

 

Azt hiszem, nagyon örülök, hogy a többi sütit a cukrász készíti, meg hogy bejglit anyukám süt.

 

Megyek, megégetem a másik kezemet is és BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

 

Virág